A büntetőjog családjogi vonatkozásai

A családjogi viszonyokat elsődlegesen a Polgári Törvénykönyv szabályozza, de a Büntető Törvénykönyv is tartalmaz vonatkozó rendelkezéseket. Ezen rendelkezésekről olvashat röviden az alábbi összefoglalásban. Személyes álláspontom szerint családjogi ügyekben csak akkor van helye a büntetőjognak, amennyiben a bűncselekmény alapos gyanúja felmerül. Polgári és büntető ügyekben is a különböző eljárások megindítása megfontolt döntést igényel, azonban a büntetőjogban könnyen a hamis vád, rágalmazás, becsületsértés tényállásokat valósíthatják meg az alaptalan bejelentések.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény

Tartási kötelezettség elmulasztása

  1. § (1) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt gyermektartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki jogszabályon alapuló és végrehajtható hatósági határozatban előírt tartási kötelezettségét önhibájából nem teljesíti, és ezzel a jogosultat súlyos nélkülözésnek teszi ki, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) Az (1) bekezdés alapján az elkövető nem büntethető, a (2) bekezdés esetén büntetése korlátlanul enyhíthető, ha kötelezettségének az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig eleget tesz.

A 212. § szerint csak a „végrehajtható hatósági határozatban előírt” tartási kötelezettség elmulasztása bűncselekmény. Ilyen határozat mindenekelőtt a polgári bíróság ítélete. A bíróság azonban ideiglenes intézkedéssel is kötelezheti az alperest a kérelem előterjesztésétől esedékes tartásdíj megfizetésére, s e tárgyban hozott végzése fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható [Pp. 103. § (1) bek. és 105. § (2) bek.].

Ezzel szemben a büntetőbíróság (a tartás elmulasztása miatt indított büntetőeljárás során) erre irányuló kérelem esetén sem kötelezheti a terheltet tartásdíj fizetésére és nem ítélheti azt meg visszamenőlegesen sem. A végrehajtható hatósági határozatban előírt „tartási kötelezettség” kizárólag a polgári jog szabályai szerint érvényesíthető követelést jelent. Amennyiben a kötelezett nem fizeti a tartásdíjat, az első lépés a polgári per megindítása a tartásdíj megállapítása iránt. 

Kiskorúval való kapcsolattartás akadályozása

  1. § (1) Aki a hatósági határozat alapján nála elhelyezett kiskorú és a kiskorúval kapcsolattartásra jogosult személy közötti kapcsolat kialakítását vagy fenntartását a kapcsolattartás kikényszerítése érdekében alkalmazott bírság kiszabását követően is önhibájából akadályozza, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Nem büntethető az elkövető, ha a kapcsolattartást az elsőfokú ügydöntő határozat meghozataláig megfelelően biztosítja, és az elmaradt kapcsolattartási formák pótlását megkezdi.

Az a magatartás, amely akadályozza a gyermek és a kapcsolattartásra jogosult szülő közötti harmonikus kapcsolat kialakítását, fenntartását, a gyermek egész további életére kihatóan komoly lelki válságot okozhat, káros hatással lehet a kiskorú lelki egészségre, erkölcsi fejlődésére, szociális készségeinek kialakulására. A büntetőjogi fellépésnek, a büntetőjogi felelősség megállapításának azonban csak akkor van helye, ha a polgári bíróság által nem peres eljárásban kiszabott bírság kényszerítő hatása is alkalmatlannak bizonyult, s az elkövető önhibájából adódóan továbbra sem jogkövető, illetve magatartása továbbra is jogellenes. Ha Önnek a kapcsolattartás végrehajtásával kapcsolatban van szüksége jogi segítségre, keressen bizalommal!

Kiskorú elhelyezésének megváltoztatása

  1. § (1) Aki végrehajtható hatósági határozat alapján elhelyezett kiskorút attól, akinél a hatóság elhelyezte, annak beleegyezése nélkül, az elhelyezés tartós megváltoztatása céljából elvisz, illetve a kiskorút rejtve vagy titokban tartja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény elkövetése során az elvitelkor erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetést alkalmaz, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az elkövetési magatartás két fordulata egyrészt a kiskorú elvitele, másrészt a kiskorú titokban vagy rejtve tartása, aszerint hogy a kiskorú elhelyezéséről rendelkező hatósági határozatot már végrehajtották-e vagy sem.

A már végrehajtott hatósági határozat érvényesülését hiúsítja meg az elkövető azzal, hogy a kiskorút „elviszi”. Az elvitel olyan tevékenység, amellyel az elkövető elvonja a kiskorút annak felügyelete alól, akinél a hatóság elhelyezte, a kiskorút az elhelyezési rendelkező határozattól eltérő, más környezetbe juttatja. Kényszer nélküli megvalósulásának mikéntje, ahhoz a kiskorú viszonyulásának tartalma közömbös; történhet úgy is, hogy az elkövető ráveszi a kiskorút, szökjön hozzá.

Kapcsolati erőszak

212/A. § (1) Aki gyermekének szülője, továbbá az elkövetéskor vagy korábban vele közös háztartásban vagy egy lakásban élő hozzátartozója, volt házastársa, volt élettársa, gondnoka, gondnokoltja, gyámja vagy gyámoltja sérelmére rendszeresen a) az emberi méltóságot súlyosan sértő, megalázó és erőszakos magatartást tanúsít, b) a közös gazdálkodás körébe vagy közös vagyonba tartozó anyagi javakat von el és ezzel a sértettet súlyos nélkülözésnek tesz ki, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott személy sérelmére rendszeresen követ el a) a 164. § (2) bekezdése szerinti testi sértést vagy a 227. § (2) bekezdése szerinti becsületsértést, bűntett miatt három évig, b) a 164. § (3) és (4) bekezdése szerinti testi sértést, a 194. § (1) bekezdése szerinti személyi szabadság megsértését vagy kényszerítést, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. (3) Kapcsolati erőszak elkövetőjével szemben kitiltásnak is helye van. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott bűncselekmény csak magánindítványra büntethető.

A büntetendőség egyik indoka az együttélésből fakadó bizalmi viszony kihasználása. Elegendő azonban, ha a sértett nem az elkövetéskor, hanem korábban élt együtt az elkövetővel.

A bűncselekmény megvalósulásához szükséges feltétel továbbá a rendszeresen megvalósuló elkövetés. Az (1) bekezdés a) pontja esetében ez nyilvánvalóan csupán bizonyítási kérdés, a magatartások ismétlődése által igazolható, illetve állapítható meg. A rendszeresség valójában nem köztes időtartam hosszát, hanem az alkalomszerűség megállapításának kizártságát feltételező fogalom. Jelentéstartalma több, mint ismétlődés, magában hordja ugyanis az elkövetőnek az egyes alkalmakat összekapcsoló tudatállapotát: az elkövető „rendszert csinál” magatartásából, magatartása tehát nem rendkívüli. Legalább két elkövetést feltételez.

A (2) bekezdés b) pontja kapcsán nehézséget jelenthet a rendszeresség megállapítása az egyszeri, viszont egyben súlyos nélkülözésnek is kitevő magatartás kifejtése esetében. Ez esetben ugyanis eleve kérdéses, hogy fogalmilag van-e lehetőség további olyan elkövetési magatartás kifejtésére, ami tényállásszerű. Ehhez képest indokolt olyan értelmezés, miszerint az anyagi javak egyszeri elvonása is – legfeljebb kísérletként – megállapítható legyen, különben az egyszeri magatartás bár eredményes, nem lenne tényállásszerű. Kétségtelen azonban, hogy ezáltal a rendszeresség fogalma – ez esetben – kiüresedik.